Az autópályától Dubrovnik felé kacskaringózó út nem mondható kényelmesnek, mert olyan keskeny, hogy alig győzi a forgalmat, ezért gyakran csak lépésben lehet haladni. De mindezt rögtön elfelejtettem, amikor végre ráhajtottunk a városba vezető óriási, modern hídra, mert a látvány minden várakozásomat fölülmúlta. A kikötőben sokemeletes tengerjáró luxushajók és elegáns jachtok, az út mentén lila virágok borította villák, terrakotta háztetők, templomtornyok — a vaskos falakkal körülvett egykori Ragúza óvárosa. Mindehhez pedig háttérként hatalmas, kopár hegyek. Lenyűgöző!


Dubrovnik nem egy a déli városok közül, hanem maga a Dél. Itt hatalmasabbak a pálmafák, szebbek az agavék, melegebb a tenger, és a nap szinte fehér fénnyel ragyog. Villámgyorsan lepakoltunk a helyes apartmanunkban (1), és megkerestük az első lejáratot a tengerhez. A víz a városi strandokon kristálytiszta, és ezeken a helyeken mesterségesen kialakított betonplaccok is vannak a szúrós sziklák között, no meg zuhanyozók.

Az első fürdés után persze alig vártuk, hogy lássuk a várost. A várkapu mellett nagy tábla ismerteti, melyik épület milyen kárt szenvedett a délszláv háborúban. De a sérüléseket mára teljesen kijavították, a belváros ismét régi szépségében pompázik. Mivel autó egyáltalán nem tud bejutni ide, így nyugodtan sétálgathatunk a szikrázó (és tükörsimára kopott) sok száz éves fehér mészkőlapokon. A velencei stílusú palazzók földszintjén csicsás ékszer- és ajándékboltok, elegáns butikok, modern bankfiókok sorakoznak. És bárok, teraszok, kávézók mindenhol (2).

A várost körülvevő fal Európa legmasszívabb védelmi építménye, amelynek a tetején nappal végig lehet sétálni. Gondolhatod, mi sem hagytuk ki. A lépcsőkkel és több mint harminc bástyával tagolt útvonal két kilométer hosszú. Séta közben páratlan panoráma tárult elénk: a tenger, a vízből kiemelkedő sziklák, Lokrum szigete, a város fölé magasodó hegy, az öreg kikötő és a magas bástyákról maga a város, cseréptetőivel, tetőteraszaival mind-mind látható. Elképesztő!

Tudod, mennyire szeretek idegen városokban bekukucskálni az ott lakók lakásaiba. Itt ezt nem is akárhogy tehettem: a magas várfalról álomszép belső kertekbe, azok mögött pedig ódon házak konyháiba, teraszaira látni (3). Minden este az óváros hangulatos kis utcácskáiban vacsoráztunk, rendszerint ugyanazt: pizzát vagy tengeri herkentyűket ettünk (4).
Egyébként igazi művészet, ahogyan a hihetetlen szűk sikátorokban elrendezik az asztalokat, székeket, úgy hogy közben el kell férniük az arra sétálóknak is. Különösen, amikor beindul az éjszakai élet, amelynek sajátos koreográfiája van: először illik magad megmutatni a sikátorok fülledt kis bárjaiban, az (élő)zenés kávéházakban, hogy azután éjfél körül átvonulj a Latino Clubba, a legnépszerűbb diszkóba, ahol hajnal körül minden szál összefut… Itt kérnek ugyan belépőt, de azt „leihatod" (5).

Bármilyen gyönyörű is a város, az igazi attrakció mégiscsak az Adria, ezért másnap visszatértünk „hozzá". Kíváncsiak voltunk több arcára is. Délelőtt kishajóval átmentünk Lokrumra (6), a közelben zöldellő kis szigetre, ahol nudista és hagyományos strandokat egyaránt találhatunk. Építettek oda egy szállodát, és akad néhány kávézó is, de a sziget legnagyobb része természetvédelmi terület. Örökzöld őserdő borítja, az ösvényeken pávák sétafikálnak. Olyan öblökre, sziklákra bukkantunk itt, ahol rajtunk kívül egy lélek sem volt. Sajnáltuk, hogy nem vittünk magunkkal búvárfelszerelést, mert egy tengerszem is van a szigeten.

A tengerpart persze megmutatta strandosabb arcát is. Az új kikötő közelében, alakították ki a kavicsos Copacabana Beach-et, ami állítólag pont olyan szép, mint az eredeti (sajnos erről nincs tapasztalatom), de legalábbis épp olyan zsúfolt, mint a brazil tengerpart. Igaz ugyan, hogy van (zsetonos) zuhany, koktélbár, jet ski-kölcsönző és csúszda is, de a napozók centiméterekre fekszenek egymástól, úgyhogy mi messze elkerültük.

A tíz nap nagyon gyorsan elillant, pedig még olyan sok „dolgunk" lett volna ebben a csodálatos városban: templomaiban, múzeumaiban, kávézóiban. Majd legközelebb. Remélem, akkor már veled. Addig is megpróbáljuk legyőzni az irigységünket, és elfogadni: igen, vannak olyanok is, akik Dubrovnikba születhettek…

Csók:
Zsolt


Tuti úti tippjeink
‹ Minden Dubrovnikról, magyarul: http://dubrovnik.lap.hu/  
‹ Itthonról is foglalhatsz szállást. Szoba: 100–200 kuna/fő/éj
‹ Montenegró mindössze 50 km-re van, érdemes átruccanni oda is.
‹ Mljet és Korcula szigete is megér egy-két napot. Mindkét helyre indul hajó Dubrovnikból.


• hol • mit • mennyiért
1. Davorka Pavisa apartman 20000 Dubrovnik F. Supila 59.
2. Kávét, üdítőt 10 kunától kaphatsz, de a főtér közelében ennek a dupláját is elkérhetik. Egy gombóc fagyi 5 kuna.
3. A várfalat 30 kunáért lehet megmászni, és bár hosszú túra, ne hagyd ki!
4. Egy nagy pizza 40 kuna, 50-60 kunáért pedig mediterrán specialitásokból álló többfogásos turistamenüt kapni
5. A belépő 40 kuna.
6. A retúrjegy 30 kuna. A hajók félóránként indulnak a régi kikötőből. Az utolsó este 8-kor jön vissza a szigetről.