Sebestyén Balázs
Most a belsõ hangra figyelek
Talkshow-ja, átverős műsora és az ősztől induló Pókerarc alapján Sebestyén Balázs szókimondó, vagány, laza fickó. Pedig van egy titkos-titkolt oldala: hisz a szeretetben és a gondolat teremtő erejében.
Balázs nemrég jött haza Horvátországból, ahova a barátaival utazott lazítani. Még mielőtt elment, az egyik bulvárlap arról írt, hogy reszkessenek a horvát csajok, mert érkeznek a nagy kanok – miközben egy másik lap minden kétséget kizáróan kijelentette: Balázs újra együtt van az exbarátnőjével.
Akkor most mi is az igazság tulajdonképpen? Hogy vannak a horvát lányok?
Nagyon jól, és köszönöm, én is. Nagyszerűen telt az a néhány nap, annak ellenére, hogy nem a csajozás körül forgott minden gondolatunk.
Mostantól teljes erőbedobással készülsz az őszi nagy hajtásra? Most még ráhangolódom, főként az új feladatra. A Kész átverést már ebben a hónapban forgatjuk, a Balázs Show szeptembertől indul újra. A legnagyobb kihívás az új produkció, a Pókerarc lesz. Majd ősszel kiderül, mennyire bírom a nagy őrületet, vagyis a párhuzamosan futó három műsort. Jó, hogy ki tudom magam próbálni több területen is, de a páros műsorvezetés, pláne Vágó Istvánnal, hááát… azért nem lesz egyszerű feladat. Még nekem sem. Viszont sokat tanulhatsz tőle… Sokat tanulhatunk egymástól. Ő harminc éve ezt csinálja, én éppen ennyi éves vagyok. Vagyis ő vérprofi, míg én ifjú titánként kerültem mellé. Neki más a ritmusa, dinamikája, stílusa, lassú, kimért, hol a jó, hol a rossz szerepét játssza, én pedig fiatalos, „slágfertigebb" műsorvezető vagyok. Ő agyban verhetetlen én pedig a váratlan helyzetekben, az improvizálásban vagyok jó. Izgalmas páros leszünk.
Blöffölős figura vagy? Kártyában igen, egyébként nem. Szeretem kimondani, amit gondolok, és hiszek abban, hogy az őszinteség magabiztossá tesz. A kártya más, ott fontos, hogy el tudd hitetni másokkal azt is, ami nincs. Sokat pókerezem. Míg más heverészik, tévézik, addig én ezzel az összetett szellemi melóval kapcsolódom ki. Vagy tereplovaglással. Kilovagolok valahova, és csak úgy elvagyok két-három órát. Közben gondolkodom. Szeretem a természetet, a csendet és a nyugis dolgokat. Levezetem a stresszt, de leginkább az a lényeg, hogy kevesen legyenek körülöttem. Ott olyan energia van, amilyet a média világában sohasem érezhetek, hiszen ott rengeteg ember nyüzsög. Ha ebből nem kapcsolhatnék ki, hamar megőrülnék.
Folytatás a Maximában!
MAXIMA