Ugyan mi mással érkezne, mint motorral? Nincs benne semmi megjátszás, bőrszerkó meg sztárallűrök, lazán lehuppan egy bárszékre, ahonnan pont rálátni a járgányra, és indulhat a beszélgetés. No persze nem sokáig, mert két nő félbeszakít: autogramot szeretnének. Mindegy nekik, hova, a szalvétára is jó lesz. Majd elfelezik.

Mindig ilyen készséges vagy?

Miért ne lennék, hisz nem azért lettem színész, hogy ne adjak autogramot, ha kérnek. Végül is mindent az emberekért csinálok. Értük vagyok, általuk lettem népszerű. Ha nincs közönség, akkor egyedül áriázhatnék a fürdőszobában.

Vagy felszolgálhatnál, mint régen.

Ez most is előfordul. Nemrégiben az egyik barátom kávézójában akkora úszás volt, hogy beálltam mosogatni. Ez nem derogáló: leszedtem, mosogattam, felszolgáltam. Éppen jól jött a segítség.

Némi nosztalgiát hallok ki a hangodból…

Mi tagadás, visszavágyom a Tilos az Á közegébe. Fiatal voltam, főiskolás, a pult mögött dolgoztam. Járt oda sok színész, író, festő, hihetetlen kulturális közeg. Bár most, hogy sétálóutcává alakítják a Mikszáth Kálmán tér környékét, még az is lehet, hogy fílingje lesz, és újra ott fogok dolgozni...

Egy interjúban hét nevet említettél, akik már nem élnek abból a társaságból. Te hogy tudtál kifarolni az önpusztító életből?

Tény, hogy jobban pusztítottam magam, mint az átlag, de amikor arról volt szó, be tudtam húzni a féket. Egyébként furcsa kettősség van bennem, mert a bulik mellett mindig rendszeresen sportoltam, ami ellensúlyozta a másik vonalat. No meg tudatos döntés is volt, hogy kikerültem. Egyszer egy fickó jött oda a pulthoz, és elhívott egy darabba játszani. Utána jött egy másik szerep, megint egy, a Katona József Színház, és így tovább. A színészet meg nem fért össze a bulizással.

Átaludtad a próbákat?

Be se mentem. A telefont nem vettem fel. Hogy is vettem volna? Hajnalig buliztam. Aztán szóltak, hogy nekik mindegy, mert csak vendégszínész vagyok, de ha akarok valamit a színháztól, járjak be tízre. Végiggondoltam, és váltottam.

Miért nem vagy társulatban?

Szabadúszóként azt csinálom, amit akarok. Nincsenek kötöttségeim, ha van időm és kedvem, elvállalom a munkát, ha nincs, nyugodt szívvel mondok nemet. Kell, hogy magam alakíthassam az életem.

Viszont a munkákért is jobban kell lobbizni.

Én semmiért sem lobbizok. Ami összejön, az összejön, de nem nyitogatok kapukat, és nem iszogatok kávét senkivel, hogy egy szerep az enyém legyen. Most is van munkám bőven, holnap lesz egy Beugró este, nemsokára forgatni kezdünk Koltai Robi új filmjében a Magic Boysban. Ebben játszik még a Valami Ameriká-s vonalról Hujber Feri, Pindroch Csaba, meg Kovács Patrícia. De lesz nagy név is, Michael Madsen. (A Kutyaszorítóban című Tarantino-film Mr. Drappja – a szerk.)

Sokat hallani, hogy alig forgatnak már itthon filmet. Mi marad akkor? A bulvár?

Az tény, hogy a forgatókönyvek között nem nagyon válogathatnak a magyar színészek, de ez még nem jelenti azt, hogy mindent el kellene vállalni. Én nyugodt szívvel visszautasítom, ami a bulvárcsatornáktól jön. Nem fogok főzni és tálalni, még ha sokszor meg is kérnek.

És az óriásplakát?

Az más ügy. Három hónapos küzdelmet vívtam magammal, míg elvállaltam. Hosszasan egyeztettünk, látni akartam a kampány minden állomását, aztán döntöttem. Egyébként nem hiszem, hogy más vonatkozásban nagyon látnál. Nem szoktam hetente eltörni az ujjamat vagy odaégetni a rántást, csak hogy a címlapokra kerüljek. Még a válásom kapcsán sem írtak rólam.

Hívogatnak azért rendületlenül?

Lassan már kezdenek lemondani rólam, de néha még mindig befut egy-két kérdés ebből az irányból. Ami viszont a művészeti vonalról jön, arra igent.

Folytatás a Maximában!