Szeretnék írni valami elmarasztalót Várkonyi Andreáról. Nem azért, mert rosszindulatú vagyok, hanem hogy valahogy emberközelivé, valóságossá tegyem. El is terveztem, elárulom majd, hogy smink nélkül azért nem kishableányszépségű ő sem, vagy hogy talán jól végzi a munkáját, de anyaként biztosan nem brillíroz, esetleg kiderítem: az angyali külső mögött egy született hárpia rejtőzik. Úgy elterveztem... De sajnos az egyetlen, amit felróhatok neki: hogy keresztülhúzta a számításaimat.

Te vagy a Tények új arca. Hogyan érintett ez a változás?

Egyrészt nagy megtiszteltetésnek veszem, hogy a csatorna rám gondolt. Másrészt picit szomorú is vagyok, hogy vége a Pachmann Péterrel közös műsorvezetésnek. Jó volt vele együtt dolgozni – elég volt egy szemvillanás, hogy tudjuk, mit akar a másik. Ha én rekedten érkeztem a szerkesztőségbe, Péter már intézkedett is, hogy ő olvashassa a nagyobb terjedelmű híreket. De nem akarok álszent lenni, nagyon örülök ennek a lehetőségnek. Nem amiatt, hogy még többet lehetek képernyőn, ez igazán nem érdekel, hanem amiatt, amit képviselhetek, képviselhetünk. De azért lássuk be, az életben csak egyszer kérdezik meg az embert, akar-e a főműsoridős híradó arca lenni – ezt Azurák Csaba fogalmazta így.

Tulajdonképpen miért nem maradt Pachmann Péter a társad?

Nyilván volt a csatorna részéről egy fiatalító törekvés, és ebbe beleillik Csaba. Tudom, hogy Péterben van némi csalódottság, de nem ez határozza meg a hangulatát. Egyrészt mert ő továbbra is a három főműsoridős híradós egyike a TV2-nél, másrészt mert mostantól egyedül lesz a hétvégi Tények műsorvezetője, tehát az ő feladatköre is bővült.

Szerinted miért pont te? Szerencse, kitartás vagy profizmus?

Önmagában talán egyik sem elég. Sokszor kerültem szerencsés helyzetbe a pályám során. De mindig megdolgoztam a szerencsémért, szerencsémért, mindennek megfizettem az árát. Annak idején az orvosin kétszeres erőbedobással tanultam, mindig a legjobbra törekedtem. A Várkonyi család nagy köztiszteletnek örvendett Szegeden, én pedig mindenképpen meg akartam ütni a mércét. És most, hogy képernyőre kerültem, ismét a maximumra törekszem.

Marad időd a családra is?

Furcsa, de ez a lehetőség visszaadott engem a családnak. Időben ugyanis nem jelent több munkát, hogy én lettem a vezető híradós, viszont szabadok a hétvégéim. Mivel Gábor hétköznap dolgozik, én pedig eddig mindig hétvégéztem, nem volt lehetőségünk arra, hogy a Budapest táblát magunk mögött hagyva elutazhassunk. Most végre ez is megadatik.

Folytatás a Maximában!