Mostanában sok üzlet változtatja a nevét szépségszalonról „day spa"-ra. Úgy tűnik, ez az új trend Magyarországon. Körüljártuk a témát, több helyszínen is kipróbáltuk a néhány órás kényeztetést. Elsőre luxusnak tűnhet, de mondjátok, néha-néha nem érdemeljük meg?

A spa kezeléssor a nyolcvanas években jelent meg Amerikában. Lényege, hogy vizet és vízből származó anyagokat (iszap, alga, ásványok, só, gőz) használnak a szépítéshez, gyógyításhoz, relaxációhoz. Terápiák, szolgáltatások egész sora szóba jöhet: masszázsok, szín- és fényterápia, testpakolások, étrendi tanácsadás… Egy színvonalas spa-szalon létrehozói a szakmai tartalom mellett arra is figyelnek, hogy a vendég valóban vendég legyen. Királynő fél napra vagy csak néhány órára. A spa ebben az értelemben a régi görög és török fürdőknek felel meg, ahol az ember nemcsak „aláveti magát" a kezeléseknek, de pihen, élvezkedik, időt tölt, beszélget. Ha törődünk magunkkal, a rendszeres szépítkezés és sport mellett olykor egy-egy pihentető nap is bele kell, hogy férjen az életünkbe.


Fürdőzés török módra
Kriszta (újságíró)

Mindig foglalkoztatott, vajon milyen egy hamisítatlan törökfürdő. Annyira azért nem, hogy Törökországig utazzam, de egy hazai szalonban kipróbáltam a dolgot. A hely hangulatos indonéz környezettel, halk, nyugtató dallamokkal és egzotikus illattal fogad. Hófehér fürdőköpenybe burkolózva lépek az úgynevezett várószobába, ahol a keleti dizájn kivételes békét áraszt. Na ebből van a legkevesebb a hét közepén. A fiatal masszőr (diszkrét és kedves) különös helyiségbe vezet, amelyet csak török jellegű fürdetésre használnak. Felfekszem egy márványkőből készült ágyra. Újabb meglepetés: a kő meleg, alulról fűtik. A masszőr kezdetként egy könnyű, holt-tengeri sóból, szezámmag- és rózsaolajból kevert masszával leradírozza a bőröm. Az apró szemcsék és a különleges átmozgató technika egymás hatását erősítve eltávolítja az elhalt hámsejteket, és felpezsdíti a bőr vérellátását. Azért azt nem mondom, hogy néhány kényesebb testtájon, mint a comb (és egyéb narancsvidékek), a kenegetés nem társul kis fájdalommal. Miután elölről és hátulról nyakig holt-tengeri sós masszában úszom, következik az igazi fürdetés. Továbbra is vízszintes állapotban hideg és meleg vizet kapok váltogatva. Tetőtől talpig lemosdatnak, hol dézsából, hol zuhanyból öntve rám a csodatévő vizet. Csak úgy kapkodom a levegőt, olyan, mintha egész bőrfelületemmel lélegeznék. Egy új, puhább és selymesebb bőrrel.


Indiai forró köves masszázs – Álomszerű állapot 
Edina (rovatszerkesztő)

Nem szeretek valamit agyondicsérni, de annyit mondhatok: egy spa-szalon maga a paradicsom. A nyugtató teázás után bekísérnek az egyik masszázsszobába. Kellemesen hűvös van, csak a mécsesek fénye pislákol, édes illóolaj illata terjeng. Masszőröm magamra hagy, amíg megszabadulok puha fürdőköpenyemtől, majd kényelmesen elfekszem a masszázságyon, és betakarózom. Könnyű olajjal átdörzsölik először a lábamat, aztán jönnek az extrák. Forró lávakövekkel masszírozzák át fáradt testrészeimet (van belőlük néhány). Valamilyen láthatatlan, mégis erősen érezhető energia áramlik belém. A szakember azt mondja, ezen nincs miért meglepődni, a lávakőnek olyan a rezgése, akár az emberi szervezeté, ezért ezek a legideálisabbak a test feltöltéséhez. Amikor már azt hiszem, ennél jobb nem lehet, egyszer csak a fehér márvány hideg érintését érzem a bőrömön. A forró, sima köveket ugyanis hűtött márványkavicsok követik. A kőterápia még a hagyományos kézi masszázs érzését is felülmúlja, fizikális, mentális és spirituális szempontból egyszerre hat, miközben elérjük a legmélyebb relaxációs szintet, vagyis a teljes kikapcsolódás élményét. Az ősi indiai módszerrel egy kezelés minimum egy óráig, de inkább kilencven percig tart. Az olajjal és a különböző hőfokra melegített kődarabokkal végigjárják az egész tested a talpadtól egészen a fejed búbjáig. Különös, ám mégis kellemes érzés, amikor a masszőr egy-egy kis kövecskét helyez a lábujjaim közé: a láva feketéje és a márvány fehérje váltakozik. Ezt még meg tudom figyelni, pár perccel később azonban feladom, illetve átadom magam a masszázs élvezetének. A végére majdnem álomba merülök, úgy kell visszatessékelni éber állapotba. Masszőröm dolga végeztével még magára hagy pár percre, hogy lassanként térjek vissza a most zordnak tűnő való világba. Egy frissítő zuhany, és elvarázsoltan lépkedek az utcán. Aznap tényleg semmi nem hozott ki a sodromból – pedig ez nálam ritkaság.


Kleopátra erőt adó fürdője – Elemis kezelés
Mari (rovatszerkesztő)

Szereti az ember, ha kényeztetik. Ha egy órán keresztül csak vele foglalkoznak, ha masszírozzák a csontocskáit, és tejben-vajban fürösztik – ezúttal szó szerint. Már a helyszín is kecsegtető: a bordóra festett, lefüggönyözött szobában halk meditációs zene szól, mécsesek pislákolnak az ablakmélyedésben. Kerámiatálakban színes porok, kencék sorakoznak. A szoba közepén ágy, kelmékkel és nejlonnal letakarva. Nem kellemes elsőre, amikor meztelenül, csak egyetlen papírbugyit magára húzva ráfekszik az ember. Csak később érthető, miért van rá szükség. Judit, a testterapeuta színes kelmét terít rám, hogy ne fázzak, ne szorongjak a meztelenség teljes tudatában, s a szeánsz elkezdődik. Meleg vizes frottírkendővel dörzsölgeti, masszírozza a talpam, az ujjak hegyét, a bokát. Majd hosszában megfelezi a kendőt, s csak a jobb oldalt veszi kezelésbe. Meleg, már-már forró illatos olajat önt végtagjaimra, s azonnal bemasszírozza. Ezt követi a kókuszreszelék (a testradír szerepében), amire a speciális melegítőszekrénykéből ugyancsak meleg tejes pakolást locsol. Jólesik, amikor végigdögönyöz. Majd a kendő átkerül a másik fertályra, s jöhet a bal oldal. Mire a hátamat masszírozza ugyanilyen akkurátusan, már-már alfa állapotba kerülök. Újabb fordulat, s jöhet a dunszt! Aha, ezért kellett a nejlonborítás… Mire az arcom következik, odaadó híve vagyok az eljárásnak és Juditnak. A lány rózsaolajjal átitatott kendővel borogatja a bőrömet, majd mogyoró- és szezámolaj elegyével masszíroz. A szem körüli ráncok kisimítására japán selyem szemmaszkot rak a pillák tövébe, s arra langyos levendulás párnácskát. Így szuszogok dunsztban, maszkban, amikor harangocska szólal meg. Nem képzelődöm, Judit zenélő tányérkát kongat a „szívcsakra" fölött – ahogy ő mondja –, hogy ne csak a test, a lélek és a szellem is rezonáljon. Hagyom. Hiszem, hogy így van. Egy óra elteltével rossz felülni, rossz lehámozni magamról a nejlont, lekászálódni az ágyról, de a szobában lévő tus alatt már jobban érzem magam, erősebbnek, boldogabbnak, mint amikor jöttem.