Emberemlékezet óta a 2004 karácsonyának másnapján Dél-Ázsiában pusztító cunami (szökőár) volt a legtöbb halálos áldozatot követelő természeti katasztrófa a Földön. Az Indonéziához tartozó Szumátra szigetétől délnyugatra, a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés miatt megindult egy árhullám, japán nevén cunami, és tizenegy környező ország partvidékét érte el. Emberek milliói váltak hajléktalanná. A legnagyobb károkat Indonézia, Srí Lanka, India és Thaiföld szenvedte el, de áldozatokról számoltak be Malajziából, Burmából, Bangladesből és a Maldív-szigetekről is. A szökőárnak a hatezer kilométerre nyugatra fekvő Szomáliában, Tanzániában és a Seychelles-szigeteken is voltak áldozatai. Az eddig hivatalosan bejelentett halottak száma 165 ezer. A katasztrófa idején négyszáz magyar turista nyaralt ezen a területen, közülük kétszázan a thaiföldi Phuket szigetén, amelynek partvidékét teljesen elsodorta az ár.


„Hamar helyreállt a rend"

„A párom karácsonyra egy thaiföldi úttal lepett meg — meséli Gőgh Csilla (26). — December 22-én indultunk, és terveink szerint három Bangkokban töltött nap után utaztunk volna Phi Phi vagy Phuket szigetére búvárkodni. A helyi utazási irodában azonban nem tudtak aznapra, vagyis 26-ára jegyet biztosítani nekünk a repülőgépre, így este busszal indultunk útnak Krabi városába. A katasztrófa akkor már megtörtént, délelőtt 11 óra 20 perckor, rá is kérdeztünk az irodában, hogy a szállásunkkal minden rendben van-e. Úgy tájékoztattak bennünket, hogy mehetünk. Másnap hajnalban érkeztünk meg, és hihetetlen látvány fogadott minket: összedőlt házak, a tetőkön hajóroncsok, vasbeton gerendák. Mi akkor nem láttunk halottakat, de úgy hallottuk, hogy az áldozatok száma ötszáz volt. Szerettünk volna segíteni, ám úgy tűnt, hogy az a legnagyobb segítség, ha ebben a helyzetben is ott maradunk, hiszen a thaiföldiek legfőbb bevétele a turizmusból származik. Szerencsénk volt, hogy nem kaptunk repülőjegyet Phuketre, különben ma nem beszélgetnénk itt. Krabiban nem tapasztaltuk a pánik jelét, inkább csak azt a hatalmas igyekezetet, hogy mielőbb helyreállítsák a rendet."


Felkészültünk a veszélyre?

A hatalmas méretű szökőár kiváltó oka a földrengés volt, mely megmozgatta az Indiai-óceán egész víztömegét. A nyílt tengeren alig észrevehető hullámokat kavaró cunami a partra érve harminc méterre csapott fel. A szökőár ráadásul nemcsak akkor szedi áldozatait, amikor lecsap a part menti területekre, hanem amikor visszavonul, és szívó hatásával emberek ezreit sodorja magával. Miután 1949-ben egy szökőárnak 159 halálos áldozata volt a Hawaii-szigeteken, létesítettek egy amerikai központot, mely már percekkel a szumátrai földrengés után tudott a két óra alatt partot érő szökőárról. Ám mivel a katasztrófa sújtotta országokban nem működött riasztási központ, amely figyelmeztette volna az embereket a közelgő veszélyre, a kutatók az érintett országok amerikai nagykövetségeit próbálták figyelmeztetni telefonon – mindhiába. A térség lakóit váratlanul érte a katasztrófa. Hasonló jelenség legutoljára 1883-ban fordult elő az Indiai-óceánon. Persze nem lehet előre jelezni, hogy egy-egy földrengést mikor követ cunami, de ha már a műszerek észlelik egy szökőár feltűnését, a műholdon keresztül figyelhetik, merre tart, és mikorra ér oda.


Lesz még „Holnapután"?

Századok óta irtjuk az erdőket, szénnel, olajjal és földgázzal fűtünk, szén-dioxidot és üvegházhatású gázokat ontunk a levegőbe, ráadásul gyorsabban, semhogy a növények és óceánok elnyelhetnék. A klímaváltozással és annak okaival már a nyolcvanas években elkezdtek foglalkozni. Bár a tudósok véleménye megoszlott, a mért adatokat (a levegő szén-dioxid-tartalmának és az átlaghőmérsékletnek a növekedését) senki nem vonta kétségbe. A Holnapután című amerikai film alkotói nemrégiben elénk tárták lehetséges jövőnk félelmetes és riasztó képeit. A nagy port kavart katasztrófafilm története nem volt teljesen megalapozatlan. Napvilágot látott ugyanis egy amerikai tudós, Andrew Marshall tanulmánya, mely hasonló jövőképet fest világunkról. Eszerint a felmelegedés káros hatásainak következtében a közeli jövőben, legrosszabb esetben tíz-húsz év múlva jégkori éghajlati viszonyok uralják el Európát. A termőföldek kiszáradnak, és egész Európára a szibériai hőmérséklet lesz jellemző. A változások fő okaként a Golf-áramlat megváltozását jelölte meg. A globális felmelegedés következtében az Antarktiszon található jéghegyek megolvadnak, felhígítják az óceánt, amelynek sótartalma csökken, s emiatt az áramlat képtelen lesz a tengerfenékre süllyedni és folytatni útját. Így a Golf lelassul, majd megszűnik, s Európa annyira lehűl, hogy bekövetkezik egy újabb jégkor. Habár minimális az esélye annak, hogy mindez valóban megtörténjen, mégsem állítható, hogy teljességgel lehetetlen.


Az igazi veszély

Ma már bizonyított, hogy a Föld felszínének egyharmadát az elsivatagosodás veszélye fenyegeti (elsősorban a Szaharától és a kínai Góbi-sivatagtól délre fekvő területeket). A környezeti katasztrófa oka a globális felmelegedésen kívül az is, hogy irtjuk az erdőket, hogy területek elmocsarasodnak, hogy fogy a vízkészlet, és egyre nő a népesség. Az ENSZ közleménye szerint 2025-re Afrika megművelhető területeinek kétharmada, Ázsia egyharmada, valamint Dél-Amerika egyötöde válik sivataggá. Bár ez a folyamat nem tűnik majd olyan drámainak, mint egy földrengés vagy egy árvíz, mivel sokkal lassabban és kevésbé látványosan zajlik le, de a jelenség miatt körülbelül százharmincöt millió ember lesz kénytelen elvándorolni ezekről a területekről. Gondoljunk csak bele, hogy a Szaharát valaha — a fennmaradt sziklarajzok szerint — zsiráfok és elefántok népesítették be. Mindezek mellett számolni kell azzal is, hogy 2050-re a jelenlegi kétszeresére, csaknem kétmilliárdra nőhet azoknak az embereknek a száma, akik az áradások veszélyének kitett területeken élnek.


Minket fenyeget katasztrófa?

Időjárásunk várhatóan gyökeresen megváltozik majd, és ennek a Tátra erdejét letaroló, közel 180 km-es szélvihar csak előjátéka volt. Újabb és hasonló vagy akár nagyobb erejű szelek is lecsaphatnak ránk. Persze ez csak egy a számos, hazánkat érintő változás közül. Bizonyos értelemben már az is hivatalos tény, hogy a Duna—Tisza köze sivatagosodik, hiszen az ENSZ felvette a Kiskunságot (Homokhátság) a félsivatagosodás veszélyével fenyegetett területek listájára. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Kárpát-medencében is megnőtt az extrém csapadékok gyakorisága. Jól emlékszünk még az 1998 és 2002 közötti időszak heves árvizeire, melyeknek számos áldozata volt. Magyarország és általában a mérsékelt égövben fekvő területek a globális átlag másfélszeresével melegednek fel, tehát az 1 fokos globális felmelegedés, nálunk 1,5 fokkal fog jelentkezni.


A hazai védelmi program

A hazánkat érintő éghajlatváltozással az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) foglalkozik. Másfél éve több tucat akadémiai tudós dolgozik a VAHAVA-programon (a mozaikszó a változás, hatás, válaszadás szavak kezdőszótagaiból áll össze), mely kizárólag a Kárpát-medencében lezajló változásokra koncentrál, vagyis azt vizsgálja, hogy a lassú felmelegedés idején milyen regionális változások következhetnek be. Igyekeznek megfogalmazni a válaszokat, de a cél, hogy a parlament elfogadjon egy nemzeti éghajlat-változási stratégiát, és ezt törvényben rögzítse. Elsősorban nem fokozatos hőmérséklet-emelkedésre kell felkészülni, hanem a szélsőségek növekedésére. Nem csupán a néhány fokos felmelegedés, hanem annak egész következményrendszere, a szelek járásának megváltozása és a csapadékrend átalakulása az, ami igazán veszélyesnek tűnik. Kis hazánkban elsősorban arra kell felkészülnünk, hogy a nagy hidegek megszűnnek, a téli csapadék csökken, a nyári rekordhőmérsékletek száma viszont növekszik, és hosszú, meleg, száraz időszakokra számíthatunk.


Figyelmeztető klímaváltozások

Bár a mostani katasztrófának a tudományos elméletek szerint semmi köze a globális felmelegedéshez, sokkal inkább a Föld burkának mozgásához, mégis említést érdemelnek századunk aggasztó éghajlati változásai, melyeknek sokkal inkább mi vagyunk a kiváltó okai.
Szakértők szerint a Földközi-tenger térségében, akár a magyarok által kedvelt Rodoszon is bármikor előfordulhat hasonló katasztrófa. A térség ugyanis földrengés által veszélyeztetett zónában található.

„Bolygónk éghajlata melegszik, mégpedig némely esetben igen gyorsan – legalábbis a Föld állapotát felmérő kutatók szerint kétségtelen bizonyítékok igazolják ezt. Legtöbbjük szerint a melegedési tendenciára hatással volt az emberi tevékenység is – főleg a fosszilis energiahordozók (kőszén, kőolaj, földgáz) elégetése, s ennek nyomán az üvegházhatású gázok szaporodása a légkörben. Az utóbbi évtizedekben a kutatók rekord éves átlaghőmérsékletet mértek, s a Föld különböző vidékein megfigyelték a fölmelegedés más jeleit is, például a jég eloszlásának, a tenger sótartalmának, vízszintjének és hőmérsékletének változását." (National Geographic Magyarország)


A legnagyobb Földrengések

‹ Az egyik legismertebb, a több mint ezer évvel időszámításunk előtt pusztító ár egyesek szerint magát Atlantiszt tüntette el: a Földközi-tenger térségében a minószi civilizációnak vetett véget.
‹ Az eddigi legtöbb halálos áldozatot követelő, negyven méter magas szökőárral járó vulkánkitörés szintén Indonéziában történt. A Krakatau 1883-as kitörése harminchatezer ember életét követelte.
‹ 1960-ban Chilében a Richter-skála szerinti 9,5 erősségű földrengés, majd az azt követő cunami miatt kétezren vesztették életüket, de a cunami még Japán partjainál is szedett áldozatokat. Összesen háromezren sérültek meg, és kétmillión maradtak hajlék nélkül.
‹ Az 1964-es 9,2 erősségű alaszkai földrengés következtében kilencen haltak meg, az azt követő cunami viszont több mint száz áldozatot szedett.
‹ Bár szökőár nem követte, de az utóbbi évezred talán legpusztítóbb földrengése a kínai Tangshanban történt 1976-ban. Az áldozatok száma hivatalosan kétszáznyegyvenezer volt, ám a becslések szerint a nyolcszázezret is elérte.


Gyakoribb szélviharok

„Az éghajlati átlagok összessége alapján tisztában vagyunk vele, hogy az elmúlt száz év alatt mikor volt az átlagosnál hidegebb vagy melegebb tél – mondja Juhász Árpád geológus. – Mindebből azt vonhatjuk le, hogy ezek előfordulása nagyon szeszélyes. Mégis léteznek olyan biológiai, éghajlati jelenségek, melyekből hosszú távon következtetni lehet a hőmérséklet-változásra. Manapság például olyan növények válnak gyakorivá, amelyek korábban csak a legmelegebb helyeken jelentek meg, emellett a kártevők szaporodása is éghajlati változást jelez: ilyen például a gyapjaslepke pusztítása a Balaton-felvidéken. Fontos megjegyezni, hogy az éghajlatváltozásnak hosszú távon hatása lehet a mezőgazdasági kultúrára, vagyis jó, ha felismerjük, hogy mely gabonafélék bírják a hosszú, száraz és meleg nyarakat. Érdemes olyan növényi kultúrákat előtérbe helyezni, melyek eddig hazánkban nem voltak divatosak, de a klímaváltozást követően jó eredményekkel lesznek termeszthetők. Magyarországon nem kell attól tartani, hogy ötven éven belül hurrikánok és tájfunok tombolnak majd, mivel ezek a természeti jelenségek az óceánok felett keletkeznek, ahol a víz felszíni hőmérséklete meghaladja a 26 fokot. Azt azonban elmondhatjuk, hogy a hőmérséklet melegedése miatt elméletileg szinte évszaktól függetlenül gyakoribbá válhatnak a szélviharok (mint amilyet most a Tátrában is tapasztalhattunk), és kialakulhatnak erős forgószelek is. Egyszóval időjárásunk szeszélyesebbé válhat."


Bővebben olvashatsz a témáról:
• www.index.hu
• www.katasztrofa.lap.hu
• www.idojaras.lap.hu
• www.tsunami.com